alkoholtündér - kislány a nagyvilágban :]

azt még el tudom fogadni hogy az élet egy hullámvasút. egyszer fennt, másszor lennt. de hogy minden így alakuljon? mármint hogy sosem stimmelhet minden. valahogy mindig szarul sikerül valami az életemben. és a pozitív-negatív dolgok olyan gyorsan váltakoznak, akár egy napomon belül, hogy képtelen vagyok ép ésszel követni azokat. elég nehéz. tegnap éjjel még egymásnak háttal aludtunk el. reggel azt éreztem, hogy mellette képes lennék az egész hátralévő életemben felébredni. aztán mikor már kezdeném boldognak érezni magam történik valami. elvágják a boldogság hullámomat. eltávolodik. eltávolodok. ma találkoztam egy régi szerelmemmel. visszaemlékezni hogy gyerekként tényleg mennyivel egyszerűbb volt szeretni. annyira ártatlan volt még minden. újra megölelni a régi szerelmet, újra a szemébe nézni, érezni azt a vibrálást, de a szív már nem úgy dobban. keresi a tekintetem. csak annyit kérdez hogy most boldog vagyok-e? csak annyit tudtam mondani hogy "azt hiszem". folyamatosan ez az agyalás. folyamatosan csak az az érzés hogy bebeszélem csak magamnak hogy én kellek neki. és amikor néha egy pillanatra kinyitom a szemeim rájövök hogy talán pont neki nem kellek. másnak igen, de neki pont nem. lehet hogy hülyeség...de egyszerűen ezt érzem. olyan mintha megjátszaná az egészet. akkora nagy kamunak tűnik az egész. és mégis tetszik. ez benne a morbid. hogy tetszik az a szerep amit játszik. az hogy próbálja elhitetni velem hogy én kellek neki, hogy szeret. pedig az egész csak mese habbal...

azt hiszem elég sérült vagyok már. nem hiányzik hogy mégegyszer összetörjék a szívem. de egy álomban sem akarok élni. még ha annyira tökéletesnek is tűnik...

we all have our scars.

néhány perce értem haza tőle. a koboldtól. anyukám nem szereti ha nála alszom, de ma éjszaka egy másodperccel sem tudtam volna tovább mellette maradni. a szokásos dolgokat csináltuk, kinyitottunk egy üveg bort, néztük a VB-t, eszegettünk, szörföztünk a neten, szeretkeztünk...majd mégegyszer szeretkeztünk volna...de aztán mégsem. ciki, nem ciki ez van. a kobolddal folytatott lepedőakrobatika a kapcsolatunk során elég furcsán alakul. sok szünet, majd egy tökéletes éjszaka, sok próbálkozás, majd megint hosszú szünet...folyton az motoszkál a fejemben, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem vonzódik hozzám..válltig állítja hogy ez nincs így. akkor mi a baj? nem beszél róla...meg sem próbál...én meg túl őszinte vagyok...úgy érzem hogy nem szeret...fájok. érzem hogy megszakad a szívem. kínlódom. szeretem. utálom. csalódás. félelem. hiány. szükség. kétségbeesés. kín. bánat. szerelem. bármit megtennék hogy működjön. ő a mindenem.

baby i love you, i love you anyway...

csak szeretném látni, hogy mosolyogsz. csak szeretnélek boldoggá tenni.

neked adtam a szívem. kell vagy nem?

ma kobolddal moziban voltam. érdekes volt. ránéztem, éreztem a szokásos bizsergést aztán mintha lefagytam volna. a tudatom parancsolt a szívemnek hogy ne tedd. nem jöttek úgy a szavak ahogy régen. mikor megfogta a kezem mint egy villámcsapás és utána zsibbadás. mikor könnyedén megcsókolt éreztem hogy el kell fordítanom az arcom, s közben némán sikítoztam hogy még! de tudom hogy nem lehet. tipikusan az a helyzet hogy bemész a cukisboltba de pont azt az édességet nem kaphatod meg amire úgy vágysz. nézegetheted, talán még meg is foghatod, de soha nem kaphatod meg. és ahányszor találkozom vele olyan mintha bemennék abba a cukisboltba. de már tudom kontrollálni magam. csak közben megerőszakolom magam. de ha ezt kell tennem hát megteszem. leszek én jégkirálynő ha ez kell. nem tehetem magam ki mégnagyobb kínzásnak. napközben még így is érzem hogy mennyire hiányzik, mennyire kellene a közelsége. ilyenkor minden erőmmel azon vagyok hogy ne gondoljak rá. az önkínzás tökéletes módját választottam. legszívesebben elzárnám magam tőle. mintha drogos lennék, ő lenne a drog és elvonón lennék. megőrülök a nélküle vagyok de akkor is amikor vele. ha nincs mellettem iszonyatosan hiányzik, de amikor mellettem van akkor ki kell tartanom és távol tartani magamtól. nem tudom élvezni a vele töltött időt hiszen nem tudok önmagam lenni már mellette. a szerelemnek ennyire betegnek kell lennie? miért kell ilyennek lennie? miért nem lehetek csak szimplán szerelmes? miért kell megjátszanom magam? miért kell megváltoznom hogy szeressen? miért nem vagyok elég jó? miért nem tudok rá hatással lenni? miért tudna nélkülem élni? és én miért nem tudnék nélküle...?

who's that girl that you dream of?

ma nem tudok mit írni. nem találom a szavakat. megteltem. le kell nyugodnom. rendezni kell a gondolataimat. hosszú még az éjszaka...

you can't love me?

vége a vizsgaidőszaknak. vége egy hosszú és nehéz időszaknak. vége van mindennek?

mikor ma sértődötten elviharzott kijelentve hogy nem értem meg rájöttem hogy igaza van. nem értem meg. rájöttem hogy úgy játszik velem és az érzéseimmel mintha csak egy bábu lennék. lehet hogy képtelen vagyok megérteni őt, de ő sem ért meg engem. agyalok hogy hol romlott el minden. és arra jutottam hogy már az elejétől kezdve hibákat hibára halmoztunk. és sosem ültünk le megbeszélni. én is nyeltem. ő is. és csak látszat volt az egész hogy minden rendben. de ma nyílvánvalóvá vált számomra hogy ő nem is akar változtatni ezen. könnyű azt mondani hogy nem értesz meg. könnyű azt is kimondani hogy ennek valószínüleg nincs jövője? hogy talán csak egy álomba voltam szerelmes? egy képbe amit sosem kapok meg? könnyű belerúgni az emberbe. könnyű azt kijelenteni hogy nem értesz meg, hogy nem vagy elég jó. nem vagy hozzám elég jó. amikor már képtelen vagy a másik szemébe nézni. és csak egy könnyű csókot nyom a homlokodra. mert már eltűnt a varázs? nincs miért harcolni? hiszen miért is lehetne? azért ami talán sosem volt meg? egy képért amit szeretnél de sosem kaphatod meg? komoly kapcsolatra vágytam. nem kaphatom meg úgy néz ki. mert mindenhez két ember kell. és én egyedül vagyok. nem képes férfi lenni. nem tudja mit tett, tesz velem. az egyszerűbb utat választja és inkább magába zárkózik és elmenekül a gondok elől. talán nekem is ezt kéne tenni. fájdalmasan újra felkelni és tovább lépni. mert hogy számíthatnék rá? főleg egy olyan emberben aki nem bízik bennem és akit nem vagyok képes megérteni? az egyszerűbb utat válasszam én is? engedjem el? nem kéne ennyire ragaszkodnom hozzá. benne láttam megtestesülni mindent amit akartam. annyira próbáltam beleképzelni hogy közben teljesen megfeledkeztem a szörnyű valóságról? képes vagyok újra lezárni valamit magamban? képes vagyok továbblépni? vagy egyáltalán érdemes maradnom és szenvednem hátha nem is szörnyű annyira a valóság? meddig húzzuk egymás idejét? melyikünk fogja hamarosan kimondani hogy vége? hiszen egyre jobban érződik hogy talán nem is illünk össze..hogy nincs közös jövőnk.. a szerelem meg majd elmúlik..és újra beáldoztuk magunkat a semmiért.

why do all good things come to an end?

"Csak úgy mint az évszakok az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik." - Gossip Girl

mostanság nem úgy zajlik az életem, ahogyan szeretném. nyár van. dögmeleg. jegeskávéra váltottam. a vizsgaidősuck folytatódik. utolsó hét. ki kell bírnom. és ne fogyjanak el az UV időpontok... nehézkesen megy ez a félévzárás. nem látom az eredményeket. csak hajtok de nincs siker. abszolút nem pozitív. néha úgy érzem hogy nem jól csinálom. hogy nem jó a sorrend... a jövő annyira bizonytalan. mindig a mának éltem. nem mintha nem lettek volna terveim de rájöttem hogy néha hiába küzdesz a kitűzött célért, az élet akkor is mást fog hozni. és ilyenkor vagy belenyugszol vagy beintesz az életnek és küzdesz tovább a célért. csak dönteni kell. mert ezt kell tenned. lehet hogy a rosszabb és bonyolultabb utat választod, de a végén csak így lehetsz boldog. és hát a végső cél nem az hogy boldogok legyünk? csak néha felmerül bennem a kérdés hogy mi is tehet igazán boldoggá? könnyebb-e feladni és alkalmazkodni vagy küzdeni egy elérhetetlen álomért? néha úgy érzem hogy kevés vagyok ehhez az életnek nevezett játékhoz. arra már rájöttem hogy kellenek társak hogy túléld. hogy rájöjj ki is vagy valójában és megtaláld önmagad. mert talán ez a legfontosabb. hogy megtaláld önmagad, rájöjj hogy ki is vagy, s elérni a boldogságot, amit elképzelt magának az ember.

sajnos mindkét nagyikám kórházba került. nehezen viselem. olyasmit adnak nekem amit nem akarok elveszíteni. a meggyes rétest, az esti üldögéléseket a kertben, a régi történetek a szüleimről. hihetetlen nők. kevesebb lenne nélkülük a világ, a világom.

kobold elől nem tudok eltitkolni semmit. ez igazán zavaró tulajdonsága. mindent ki tudna belőlem húzni. annyira megérzi hogyha valami nem stimmel. és mégis ha vele vagyok képes vagyok kiadni a gőzt, képes vagyok lenyugodni. mellette biztonságban érzem magam. vigyáz rám. tudom hogy mindig számíthatok rá. ez már kiderült. de valahogy zavar ez. hiszen ő mindig segíteni akar. és valahogy mindig úgy jön ki hogy segítenie kelljen. fordítva ez miért nem történik meg? én miért nem tudok neki segíteni semmiben? ez általában elszomorít...és dühítő. hogy én valamilyen szinten rá vagyok utalva, de ez fordítva abszolút nincs így. és általában úgy érzem hogy mindent elszúrok. hogy nem elég amit adhatok neki. aztán próbálom kiverni ezt a fejemből és élvezni a vele együtt töltött időt. hiszen ki tudja hogy mennyi idő adatott meg nekünk? meddig lehet szeretni valakit teljesen tisztán és őszintén? ki kell használni minden együtt töltött percet, élményeket, emlékeket kell szerezni. és csak szeretni...

mert az élet egy színház. és csak szerepeket játszunk.

the show must go on...

nem akarom látni a szemében a kétségbeesést. nem akarom elveszíteni.

Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert 1 mosolyommal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi... Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni... Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd... 

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás
és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem
azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded
megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És
hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd , mert a holnap
talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon
neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy
valóban erős vagy. És valóban értékes. "

^^

hogy képes valaki ennyire feszegetni a határokat? az élet most valahogy nem jön össze. hatalmas érzéke van hozzá hogy akkor hagyjon magamra amikor tényleg szükségem lenne rá hogy mellettem legyen. de nem. akkor húzza fel a cipőjét, akkor van szüksége alvásra amikor nekem szükségem lenne rá. csakhogy megöleljen, hogy tudjam hogy vigyáz rám. de valószínüleg azért nincs ilyenkor mellettem mert nem tudja ezt megadni nekem. nem bízik bennem. egyszer hibáztam és ezekután már csak azt fogom hallgatni. nekem nem lehetnek már hímnemű barátaim. nem lehetek velük. nem tudok neki többet adni. nem tudok neki mindent megadni. nem tudok neki megfelelni. és érzem folyamatosan ahogyan távolodunk egymástól. hiába próbálkozom. mintha taszigálna hogy végre kövess el valami hibát. hogy teljesen végem legyen. hogy ténylegesen a padlóra küldjön. de én mentem bele. én akartam. azt várja hogy mikor mondjam ki hogy elég volt? miért feszegeti a határaimat? miért tesz próbára? ő ezt nem érzi? nem érzi hogy nekem ez így nem jó? mintha feladnék érte mindent. még önmagamat is. és nem érzi hogy fáj hogy én nem kapok belőle semmit? ő mindent akar belőlem, de én semmit sem kaphatok. már megint megint nem hisznek bennem. sose bíznak bennem. pont bennem. aki annyira őszinte próbál lenni. mindig is arra törekedtem hogy korrekt legyek. velem mikor voltak? mindent beleadok hogy működjön. de mások miért nem képesek erre? de mosolyognom kell. tettetni hogy minden rendben. de közben pedig elveszítem magam. de érte beáldoznám magam. csak miért nem kaphatok érte valamit? egy mosolyt, egy ölelést, egy pofont. csak érezzem hogy számítok valamit. de nem. semmit sem kapok. mert nem jelentek semmit. csak nehéz ezt feldolgozni. az én szemembe nem lehet semmit sem elmondani. még azt sem lehetett hogy vége. miért nézek félve már a telefonra, a monitorra? ennyire kell hogy fájjon? ennyire kell éreznem hogy kell de mégsem mert nem vagyok már önmagam? nem veszi észre hogy én mellette állok ha kellek? ha látom rajta hogy szüksége van valakire akkor én szó nélkül mellette vagyok? de ezt kell tenni. mert szeretem. de ő ezt miért nem teszi meg értem. mert nem azt érzi mint én. mindig magamrahagy. miért nem látja? már nem vagyok képes megállni a saját lábamon ha nincs mellettem? tudnom kell hogy még képes vagyok-e rá. nem bírom elviselni hogy a szeretet legkisebb jelét sem mutatja ki. egyáltalán semmilyen érzelem jelét. semmit. semmire sem méltat. miért teszi ezt velem? miért nem képes nyílt lenni, miért nem képes szeretni? miért érzem úgy hogy idegen számomra. lassan 5 hónapja szerelmes vagyok egy idegenbe. de csak mosolyognom kell, tettetni hogy minden rendben mert jobb szeretni egy idegent, minthogy elengedjem és összetörjek és szeressek egy álmot. hol van az hogy már nem bírom és vége? miért nem tesz semmit?

miért nem enged magához közel?

miért érzem azt hogy széthullik az életem?

 -Szeretsz? -Nem tudom.
-Miért nem? -Nem vagyok biztos.
-Kételyek? -Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem.
Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz.
 Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csak hogy
együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat.
Lehet, hogy nem tudommegtenni.
A szívem megszakad ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem.
Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel.
De ezt se mondom soha.
A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.
Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok,
aztán megint ott a mosoly az arcomon.
Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem ...

most éppen fűtesz.

are you mine?

rengeteg időt töltünk együtt. ami igenis pozitív dolog. sok időt vagyunk együtt. mindenhogyan. de néha úgy érzem a kapcsolatunk kezd lekorlátozódni a szobámra. ami jó dolog. de hiányoznak a régi idők. a romkocsmázások. a városban való bolondozások. a dunaparti hülyéskedések. mintha az ágyon kívül nem is lenne életem. mindig tervezem hogy elmegyek ide-oda. de aztán mégis úgy döntök hogy nem megyek. mert vele akarok lenni. és ez így is van. vele akarok lenni. csak nem mindig itthon. vele akarok lenni. csak nem tudom. mintha a szobámom kívül nem is lenne élet. mintha akkor nem is lennénk együtt. hiányzik az élet. a kinti világ. de úgy hiányzik hogy lenne velem abban a kinti világban. van ebben logika? sokat gondolkodom ezen. unatkoznék? nem az a típusú lány vagyok aki otthon ül. próbálok alkalmazkodni hozzá. lehet hogy azért van ez mert idősebb? és neki már nem hiányoznak ezek? mert ő már megélte ezeket?nem értem az egészet. mindig érzek valami hiányt. és sosem tudom hogy mi az. próbálok rájönni hogy mi az de nem tudom. annyira más lettem mellette. és nem tudok ennyire hirtelen alkalmazkodni a változáshoz. egy éve még ezerrel lázadtam. tipikus vad csaj voltam. és ez az énem még bennem él. csak elnyomom. nem mintha annyira kellene. csak mégis egy részem. és lehet hogy még nem nőttem fel hozzá? nem vagyok még kész? elrejtem előle az érzéseimet, a gondolataimat. vannak olyan dolgok amiket nem lehet elmondani neki. mert vagy nem érti meg, vagy teljesen begubózik. nem egy kommunikatív típus. nem igazán lehet vele beszélgetni komoly dolgokról. vagyis nem akarok elmondani neki mindent. hiszen ő teljesen máshogy fogja fel a dolgokat. ő simán leléphet egy telefonhívás után, szó nélkül egy órára minimum (="fél óra és itt vagyok"). én nem kérdezem meg hogy ki keresett, baj van-e. csak lenyelem hogy ez van. nincs közöm hozzá. megértem. de amikor én mondanám hogy be kell ugranom a városba egy órácskára akkor már jönnek a kérdések hogy kivel, hogyan, miért...stb. de így kell elfogadnom. és nyelnem nagyokat. alkalmazkodni kell. csak hol van egy határ? hol van az hogy elég? mert vannak olyan dolgok amik nem működnek. főleg hogy a folyamatos megfelelésprobálás nem jön össze. (és azért sem rakom le a cigit..főleg nem az ő kedvéért, és csak akkor fogok tipegni magassarkúban ha nagy ritkán van hozzá kedvem...)de nincs probléma. csak mosolyogva tudjam továbbra is kimondani hogy nincs semmi baj. és nem utálom. csak a helyzetet utálom amiben benne ragadtam. csak látnám már hogy akarja ezt az egészet. nem akarom hogy az unalom ölje meg ezt a kapcsolatot, engem. mert az a legveszélyesebb. amikor belefásulunk a hétköznapokba. és csak próbálkozok. hogy ne ez legyen a vége. mert kell a spontaneitás. kellenek az apróságok hogy életben tartsák ezt. kellenek a (kellemes) meglepetések. kell hogy odafigyeljünk egymásra. hogy még ha nem is tetszik valami megtegyük azért mert neki úgy jó. ( nem rángatom el a szex és new yorkra...megmenekült^^) a lényeg érthető és világos azt hiszem. de hol az a határ amire azt mondom hogy ennyi volt, többet nem tudok beáldozni és nem is akarok? ( na jó a másik térdem még belefér...)

I'm wanting more...

I'm always waiting on something other than this
Why am I feelin' like there's something I missed....
Always... Always...

már 4 hónapja szeretem a koboldot. (L)

"When I was younger
I saw my daddy cry
And curse at the wind
He broke his own heart
And I watched
As he tried to reassemble it

And my momma swore that
She would never let herself forget
And that was the day that I promised
I'd never sing of love
If it does not exist

But darling,
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception

Maybe I know, somewhere
Deep in my soul
That love never lasts
And we've got to find other ways
To make it alone
Keep a straight face

And I've always lived like this
Keeping a comfortable, distance
And up until now
I had sworn to myself that I'm
Content with loneliness

Because none of it was ever worth the risk

Well, You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception

I've got a tight grip on reality
But I can't
Let go of what's in front of me here
I know you're leaving
In the morning, when you wake up
Leave me with some kind of proof it's not a dream

You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception
You, are, the only exception

And I'm on my way to believing
Oh, And I'm on my way to believing"

You don't buy me flowers
You don't buy me drinks
You don't drive me anywhere
But totally insane
We used to talk for hours
Until the night was through
But recently your ego
Is going through the roof

Maybe you need a wake up call
Cos' you're too comfortable
You think because you bagged me
Don't have to work at all

It seems like I gotta do wrong
To get your attention
But maybe when I call this man up
You'll finally start to wake up

I think I'm gonna have to cheat
To keep your eyes on me
But maybe if I make you jealous
You'll finally start to wake up

This is your wake up call
This is your wake up call
So wake up
Wake up
You better wake up

You're underestimating
The kinda chick I am
Cos' I don't have a problem
Finding someone else
I'll put my little black dress on
And go out to the clubs
And you wonder what's going on
Tomorrow when your boys tell you
I was dancing with someone

Maybe you need a wake up call
You're way too comfortable
You think because you bagged me
Don't have to work at all

It seems like I gotta do wrong
To get your attention
But maybe when I call this man up
You'll finally start to wake up

I think I'm gonna have to cheat
To keep your eyes on me
But maybe if I make you jealous
You'll finally start to wake up

This is your wake up call
This is your wake up call
So wake up
Wake up
You better wake up

You're taking me for granted
Boy you're really slacking
If I see somebody I like I'ma have to grab 'em
Time is running out but
You need to do me right so
I'ma get mine back
You better wake up

It seems like I gotta do wrong
To get your attention
But maybe when I call this man up
You'll finally start to wake up

I think I'm gonna have to cheat
To keep your eyes on me
But maybe if I make you jealous
You'll finally start to wake up

This is your wake up call
This is your wake up call
So wake up (seems like I got it all wrong)
Wake up
You better wake up

This is your wake up call
This is your wake up call
So wake up
Wake up
You better wake up

asszem ennyi mára. eljutottam odáig, hogy lehet hogy idióta vagyok de kezdek fáradni. vagy ahogy lakótársam mondaná: unatkozni. és az unalom a legrosszabb. az ember elkezdi keresni az izgalmat. feszegeti a határokat. de ha egyszer nem kapom meg azt amire vágyom? és ez kicsit felemészt. érte feladtam azokat a dolgokat amik eddig éltettek. csak gyengülök. nem érzem erősnek annyira magam ha nincs velem. és ezt bevallani magamnak is nehéz. lehet hogy ez nem is annyira érthető, de annyira kell az a plussz. annyira kell az egómnak. mert nem érzem nőneműnek magam mellette.(?) és ezt akárhogy is vesszük elég gáz. mert akkor miért is vagyunk együtt? valószínüleg nem érzi azt a plusszt. én meg csak kínzom magam hogy érezze már. de ha nem, hát nem. lehetséges hogy ez nem működik. hiába érzek iránta többet. néha eszembe jut hogy lehet hogy egyszerűbb lenne elnyomni magamban ezt az érzést és hagyni az egészet a fenébe. mert nem könnyű. kínllódom. viaskodom magammal. az eszem és a szívem teljesen mást mond. agyalás...folyton csak az agyalás...kéne már csinálnom egy pro-kontra listát...ez annyira szánalmas. a lényeg hogy tenni kell valamit. mert ez így nem jó. pont.

i need you...

...milyen érzés lehet?
Ezzel ébredni minden reggel.
Te kibírnád?
Felkelsz és élsz tovább.
Kávét iszol. Rágyújtasz egy cigire.
Bármit is csinálsz, bármilyen szörnyűt, fájdalmasat, meg van az értelme.
Nincs olyan ember, aki rossznak tartja magát.
De a lelkiismereted nem alszik.
És mi van, ha fogod a múltat, és beteszed a pincébe.
Bezárod, és soha többet nem mész le oda.
Én ezt csinálom.
Aztán találkozol valakivel, és szeretnéd odaadni neki a kulcsot, mondván, nyisdd ki, lépj be.
De nem lehet, mert a pince sötét.
Tele démonokkal.
És ha bárki látná milyen csúf...
Annyira szeretném feltárni az ajtót,beengedni a fényt, kiszellőztetni.
Bár foghatnék egy nagy radírt, és kitörölhetnék mindent.
Kezdve önmagammal.
Az a helyzet...
hogy nem tudom.
Nincs kulcs.
Lentragadok a pincében.

szenvedek. magány. egyedül vagyok a démonjaimmal. nincs velem. már átérzem azt amikor nem tudsz aludni. mert érzed hogy valami nincs jól. hogy valami nagyon hiányzik, de nincs senki aki megadhatná neked azt a valamit. hogy fájok. remegek. rázkódok a sírástól. de nincs itt hogy átkaroljon. bár úgysem értene meg. mert még én sem értem magamat. csak kicsit megnyugtatna. hív az éjszaka. úgy belevetném magamat. hogy egy kicsit is érezzem hogy kellek valakinek. hogy tartozok valakihez. de csak fájdalmat szülne. mindenkinek. nem süllyedhetek vissza. össze kell szednem magamat. de egyedül vagyok. nem látom magam előtt a célt. hogy mit, miért tegyek. hol vagyok? a távolság felemészt. nem látlak. foglak-e valaha is? úgy igazából. vagy csak egy délibáb az egész. egy hatalmas nagy kamu? az az érzések, kételyek között fuldoklom. mert nem tudom hogy mi történik. hogy hogyan állíthanám meg ezt az egészet? nem akarok sodródni az árral. nem akarom elveszíteni. a karjába akarok kapaszkodni. húzzál ki! miért nem vigyázol rám? eltaszítom pedig pont az ellenkezőjét akarom. hol van a logika? hol van az eszem? miért nem érzed azt amit én? hogy nélküled nem jó? miért csak én szenvedek az ürességtől? a hiánytól. te miért nem érzed? miért nem érzel semmit? miért hagyod hogy elengedjelek? miért nem nyúlsz utánam? miért hagyod ezt az egészet elúszni? miért hagyod feladjam lassacskán? és nem kapok válaszokat...bezárt ajtón dörömbölök. meddig érdemes próbálkozni? meddig érdemes kínozni magam? meddig? miért? hova jutunk így? miért fáj a szeretet? nem boldognak kéne lennem? miért más az én tündérmesém? miért van tele ennyi könnyel? miért nem működik? miért fáj ennyire? miért keresem a hibákat magamban, benned, bennünk? miért azt érzem hogy csak egy valaki vagyok és nem ő? felejtést akartam. hogy segíts felejteni. de nem adtad meg. most majd keresnem kell mást akivel téged is el kell felejtenem? üresség. kusza gondolatok. kérdések. álmatlanság. és ez így nincs jól. felejteni kell...így vagy úgy...de felejteni kell...kiűríteni a fejet, kitakarítani a szívet. J.W. segíts...és száll a füst a sötétben...

 miért?

mostanság nem is tudom hogy mi ez az egész. mit is akarok? úgy ettől az egésztől. bárcsak biztos lehetnék magamban. néha le kell ülnöm. és csak nézek magam elé. és azon gondolkozom hogy vajon jól döntöttem-e? hogy ide kellett jönnöm. velük kellett-e megismerkednem. belé kellett-e szeretnem. mindennek így kellett történnie? vagy csak az élet hozta így, hogy ez csak egy teszt, hogy képes vagyok-e harcolni vagy belenyugszok a helyzetbe? mostanság tele vagyok kétségekkel. ha én irányítom ezt az egészet akkor jól csinálom? vagy mindent elveszítek szép lassan? nyugtalan vagyok. érzem hogy valami nincs jól. csak nem tudom mi. és ez nagyon idegesítő.

szeretem a barátaimat. furcsa hogy nincs az életemben pajti. furcsa hogy néha magamban nevetek a poénjaimon, de közben tudom hogy ez neki is vicces lenne és értékelné a fantasztikus humorom. de nincs itt. nem is hiányzom neki. ez van. megint jobban kötődtem valakihez, mint ő hozzám. nem hagyok mély nyomokat az emberekben? ez kicsit gáz. csak már nem kéne rágódnom rajta. megint csak az energiám pazarlom olyanra amire nincs értelme.

kobolddal megvagyok. tisztában vagyok vele hogy nehéz elviselni. de mégis. ki az az idióta aki képes szívószállal kardozni a dunaparton? hát persze hogy én. és ezért pótolhatatlan vagyok.^^ mert az idiótaságom eléggé egyedi. csak általában úgy érzem hogy nagyon magamhoz láncolom. ami nem jó. és érzem hogy nekem is jó néha az egyedüllét. amikor tudatosul bennem hogyha nem vagyok vele akkor is van élet. és nem dől össze a világ. hiányzik olyankor. de így nem bántom meg. mert mikor bulizok a többiekkel az neki nyílvánvalóan kínzatás lenne. és én sem tudnám kiereszteni annyira a gőzt. hiszen kell az hogy tudjam nélküle is tudnék élni. csak éppen nem akarok. mert vele egész a világom. bár néha azt érzem hogy hiányzik valami ebből a kapcsolatból. a tűz? vagy nem tudom. még keresem a választ.

amúgy szép az élet. tavasz van. vagy nyár? és még néha eszembe jut a conversegyűjtő. mert épp ez az. vele csak tűz volt. semmi több. ami ott hiányzott az itt van meg. ami meg itt nincs az ott volt meg. emlékszem a gólyabálra. amikor szakadt a ruhám..amikor a szívemben is elszakadt valami. és amikor reggel a karjaiban ki tudtam végre mondani hogy együtt vagyunk. és akkor kicsit le tudtam zárni a múltam. mert ő megértett. mert átélte ugyanazt mint én. és ezért volt jó. amikor az erkélyen kávéztunk és cigiztünk reggel együtt. és mély nyomokat hagyott bennem. és rosszul zárta le. és még talán most sem tudtam ezen túltenni magam. mert hülye volt. és csalódtam benne. és még mindig fáj. de ennek így kellett történnie. két veszélyes ember együtt. már az elején is tisztában voltunk vele hogy nem illünk össze. és nem tud majd a köntösöm lenni. mert nem működhet.

és kobold a köntösöm. mert ő képes az lenni. mert mellette nem érzem magam veszélyben. mellette nyugalom van. és ez tetszik. de ennyire kéne nekem az izgalom? valószínüleg csak keresem a hibákat. mert ilyen vagyok. kutatom a gyenge pontokat. de amikor majdnem elvesztettem rájöttem hogy ő mekkorra kincs nekem. csak bárcsak megértene. és bárcsak kicsit is hallgatna rám. és bárcsak nyitottabb lenne.

na miaz? semmi. csak? csak semmi. szia.

ébredjünk fel kézenfogva...

hát megtörtént. az, amiről azt hittem hogy sosem fogom megtenni. ugyanolyan lettem mint azok akik ezt tették velem. ugyanolyan szemét alak vagyok. minek keressek kifogásokat? hogy részeg voltam-e? igen. hogy be voltam-e tépve? igen. hogy visszacsókoltam-e? igen. hogy önmagam voltam-e? nem tudom. miért csináltam? nem tudom. miért pont vele? foggalmam sincs. csak megtörtént. mindketten ott voltunk. ő elkezdte és én folytattam. hiába löktem el magamtól. hiába éreztem hogy ezt nem szabad. hiába esketett meg hogy nem mondjuk el senkinek. főleg Neki nem. soha többé nem tudtam volna a szemébe nézni. lehet hogy szemét ember vagyok. de muszáj volt elmondanom. tudnia kell róla. hogy tudja hogy kit szeret. hogy nem egy hazugságba szerelmes. megtettem. nem szépítem. vállalni kell a tetteinkért a felelősséget. megbocsátott. hogy túlteszi magát rajta? talán. hogy bízni fog ezután bennem? nem hinném. én bíznék benne ha ezt tette volna? nehezen. már túl sokat csalódtam. de közben szeretem. (?) megbocsátani meglehet. de elfelejteni a történteket? lehetetlen. hogy bízok-e még magamban ezekután? nehezen. félek. de erősnek kell lennem. soha nem felejtem el az arcát. a fájdalmat a szemében. nem tudom kiverni a fejemből. hogy voltam képes ezt tenni vele? nem akarom elveszíteni. megadja azt amire vágyom. egy kapcsolatot. biztonságot. és én ezt már nagyon régen éreztem. erre van szükségem. hogy ő mit gondol? fél. én is. most még zárkózottabb lesz mint amennyire eddig volt. megértem. de érzem ahogy távolodunk egymástól. és ebben én is hibás vagyok. de én akarom. annyira akarom...és ez lesz a vesztem. B miért tetted? miért tettem?

sajnálom. 

Story of my life
Searching for the right
But it keeps avoiding me
Sorrow in my soul
Cause it seems that wrong
Really loves my company

He's more than a man
And this is more than love
The reason that the sky is blue
The clouds are rolling in
Because I'm gone again
And to him I just can't be true

And I know that he knows I'm unfaithful
And it kills him inside
To know that I am happy with some other guy
I can see him dying

I don't wanna do this anymore
I don't wanna be the reason why
Everytime I walk out the door
I see him die a little more inside
I don't wanna hurt him anymore
I don't wanna take away his life
I don't wanna be...
A murderer

azt hiszem betelt a pohár. természetellenesen viselkedem. túl sok van bennem. mmint érzés. hogy vagyok képes ennyire szeretni valakit. és mégis hogy érezhetem magam ennyire magányosnak. szenvedek. ha mellettem van akkor is, ha nincs mellettem akkor is. ennyire megtörtem volna az elmúlt évek során? ennyire nem tudok elszakadni a múlttól? a tudat hogy rosszkor léptem az életébe, hogy fárasztom a hülyeségeimmel kiakaszt. és tudom hogy így szép lassan elveszítem...nem tudok egyszerűen boldog lenni? nem megy. nem tudom elfogadni a tényt hogy velem van. pont velem. nem tudok mit kezdeni magammal. annyira ragaszkodom hozzá. annyira félek. úgy érzem hogy nem működik. nem megy. annyira akarom hogy ez rontja el.már nem tudok mit kezdeni egy kapcsolattal? elrontottak vmit bennem. most még kevesebb ideje lesz. még stresszesebb időszak jön. és már itt a nyár. mindegyikünknek vannak tervei. de együtt leszünk? eleget tudunk majd együtt lenni hogy működjön? én nagyon nem tudom. annyira bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. nem tudom mit kéne tennem? mit kéne tennem hogy minden jó legyen? hogy ne érezzem ezt? hogy amikor ránézek a szeretet mellett ne érezzek fájdalmat? valami annyira megváltozott. valami már nem olyan mint az elején. elkezdtem komolyan gondolni ezt az egészet? és ezért fáj? újra sérülhetek. megfogadtam hogy nem fogom soha többé kiadni magam. és tessék. megtettem. odadobtam magam neki. és csodálkozom hogy nem érzem jól magam? hogy nélküle elveszett vagyok? és nem vagyok önmagam. szerepet játszok hogy megfeleljek neki. és ez kezd nehéz lenni és felőröl. vagy ez lennék én? ki is vagyok? valaki aki tele van kétségekkel. és egyedül nem tudja őket megoldani. és közben beleszeretett egy olyan emberbe aki megijedne ha valójában ismerné. össze vagyok zavarodva. és egyre több hibát követek el. mi lesz ennek a vége?

Incompatible, it don't matter though
'cos someone's bound to hear my cry
Speak out if you do
You're not easy to find

Is it possible Mr. Loveable
Is already in my life?
Right in front of me
Or maybe you're in disguise

Who doesn't long for someone to hold
Who knows how to love you without being told
Somebody tell me why I'm on my own
If there's a soulmate for everyone

Here we are again, circles never end
How do I find the perfect fit
There's enough for everyone
But I'm still waiting in line

Who doesn't long for someone to hold
Who knows how to love you without being told
Somebody tell me why I'm on my own
If there's a soulmate for everyone

If there's a soulmate for everyone

Most relationships seem so transitory
They're all good but not the permanent one

Who doesn't long for someone to hold
Who knows how to love you without being told
Somebody tell me why I'm on my own
If there's a soulmate for everyone

Who doesn't long for someone to hold
Who knows how to love you without being told
Somebody tell me why I'm on my own
If there's a soulmate for everyone
If there's a soulmate for everyone?

tegnap este kobolddal és a haverjaival voltam bulizni. jó volt. margitsziget. sosem felejtem el. reggel (délben) mellette ébredni. olyat tud nyújtani amit eddig nem sok ember volt képes megadni. ma este anti fitness club koncert volt lakótárssal. furcsa emberekkel, szívszaggató zenével.

(miért) hazudom?

igazán boldog vagyok?

tanulok. vagy csak úgy teszek. rajta jár az eszem. 3 napja nem tudok aludni. csak hánykolódom az ágyban. nem tudom hogy mi van velem. a szerelemnek fájnia kell? esik az eső. nézek ki az ablakon. cseppek futnak le az üvegen. csak figyelem őket. és csak kattogok. valahogy most nem érzem a boldogságot. mintha hiányozna valami az életemből. és hiába keresem azt a valamit nem találom. valószínüleg valami baj van velem. fáj mindenem. fáradt vagyok. hiányzik. egy apró kis mondattal hogy lehet valaki szívébe belegázolni? csak egy apró tőmondattal. ez így nem jó. nagyon nem jó. hiába szeretem. ha nem látom mintha nem is élnék. hiányzik a régi énem. annyival könnyebb lenne. furcsa így az üresség után ennyire erősen érezni valamit. kicsit meghalok. nem jó nélküle. de tudom hogy nem szabad hozzá ennyire ragaszkodnom. fárasztó vagyok. túl gyenge vagyok. pedig erősnek kellene lenni. csak sajnálom magam. egyedül maradtam. úgy fáj. ez a búskomorság felemészt. de neki nem szabad ezt mondani. vagy egyáltalán kimutatni. lehet hogy jobb lenne hagyni ezt az egészet? nélküle nem jó. elmerülök. fuldoklom. egyre mélyebbre kerülök. hogy fogok ebből kimászni? egyedül nem megy. mit csináljak? mi a legjobb mindkettőnknek? mi a jó neki? mert fogalmam sincs hogy nekem mi a jó. ki kéne tennem egy nagy képet róla. nem az őszi táj kell nekem. legalább egy kicsit érezzem úgy hogy mellettem van. de nincs. valami elveszett. valami megváltozott. lehet hogy én?

mert ez egy elbaszott szerelem...

szeretlek.

i'll never be good enough...you make me wanna die.

ez vagyok én. rebellis. vagy mifene. rock'n'roll még mindig. lázadj béjbee!!! zúzás.^^

húmicsodazene.visszasíroménekesikarrieremet.mertezazeneÉNvagyok.pont.

ez a hét jó volt. fárasztó, idegesítő, idegörlő, de kaptam válaszokat. és ez most jó. kicsit dohogok még, de valamelyest sikerült lenyugodnom. egy egész hét kobolddal. azt hiszem közelebb kerültünk egymáshoz. szeret. én is őt. ilyen a szerelem. minden kis hibájával együtt szeretem. apróságokkal ki tud készíteni, én is őt a hülyeségeimmel. de amikor odabújok hozzá minden jobb lesz. mert tudom hogy ott van mellettem. mintha megnyílt volna kicsit. akaratlanul is tud fájdalmat okozni. de ez az én kíváncsiságom miatt van. ő nem akar tudni a múltamról. én tudni akarok az övéről. csak néha olyan dolgok derülnek ki amik fájnak. de fel kell őket dolgozni. rég volt hogy annyira akartam hogy a másiknak minden jó legyen. és ott a bizonytalanság hogy vajon jó-e? mert honnan is tudhatnám. és mindig elbizonytalanodok. folyamatosan ott motoszkál bennem hogy tudok-e tökéletes lenni? vagyis majdnem tökéletes. mert elég nehéz. hosszú idő óta nála érzem először azt hogy én akarom. az egészet. egy normális kapcsolatot. úgy mindenestül. bár a sapijával nem tudok megbarátkozni. de túlteszem rajta magam. és azon is hogy az ő múltja sem makulátlan. hiszen mi jogom lenne pont nekem ezt felróni neki? ő így jó. csak a szuper megfelelési kényszeremet kéne lelőni. de majd kinövöm. vagy lelövöm. addig meg örömködöm hogy szeret. meghogy velem akar lenni. mert én úgy kellek neki ahogy vagyok. vagyis remélem. és úgy őszintén szeretem. mert csak vele tudom elképzelni az életet.

everything comes naturally when you with me baby...'cause you're the thunder and i'm the lighting..

my heart is beating like a jungle drum...^^

19 éves vagyok. és szerelmes. szívás az élet de vannak azok a pillanatok amikért érdemes élni. köszönöm Nektek, hogy vagytok nekem. 

a lelkem köszöni szépen jól van...

ülök a sötétben. csokipuddingot nyammogok. közben rá gondolok. és nem érzem jól magam. még a bájvigyor nem megy tökéletesen. mikor ülök a kerítésen, rágyújtok még egy cigire és nézem ahogy elmegy. vissza se néz. figyelem ahogyan távolodik tőlem. van egy saját világa. amiből kicsit sem akar kilépni. engem meg nem enged be. nem beszél velem. mindent magában tart. bezárkózott. és ahogy ő beszárkózik egyre jobban érzem hogy én is azt teszem. nem látom értelmét hogy bármit is elmondjak neki. ami tényleg fontos. és így szép lassan távolodok. hiába akarok a közelébe kerülni folyamatosan arrébb lök. nem veszi észre hogy szenvedek belül. szörnyű ember vagyok. kedden lakótárssal ültünk gödörben. és akkor is elrontotta a hangulatom. mellettem kellett volna hogy legyen. de nem volt. és nem tudom mi tartott vissza. így is feszegettem a határokat. és az benne a legszörnyűbb hogy megfordult a fejemben hogy mi lenne ha átlépném a határokat. de mégsem tettem meg. nem hiszem hogy képes lennék rá. még 3 üveg bor után is nemet tudtam mondani. erős lennék? nem hiszem. inkább nem tudnék neki fájdalmat okozni. semmilyen formában. de ha így folytatjuk mi lesz? ránézek. érzem ahogy megdobban a szívem. de egyre inkább beleszól az eszem. hogy működik ez egyáltalán? és mi lesz ha nem nyit felém? nem tudok rá örökké várni. ha váltani akarnék csak ki kéne nyitnom a számat. mert hiába akarok vele lenni ha egyszerűen nem megy. és elbizonytalanodok folyamatosan. mertha nem képes beszélni velem őszintén, ha nem nyílik meg akkor mi értelme? csak venné már észre...hiába erőlködök ha ő nem akarja. és nem 2 hónapról van szó. az nem érdekel. itt többről van szó. képes-e arra hogy befogadjon a világába vagy sem... csak ez itt a kérdés. érdemes-e várnom vagy sem? mert ha nem akkor akármennyire is fáj tovább kell lépni. mert ha én elbizonytalanodok akkor neki miért is kéne bíznia bennem?a fenébe is. miért akarok én ennyire bejutni a kis világába? miért kell ennyire? miért nem vagyok a régi? miért csinálja ezt velem? és legördül egy könnycsepp. és egy kicsit meghalok belül. mert belenézek a szemébe és már nem érdekel semmi. csak ő. de érzem hogy ezt sokáig nem fogom bírni. és akkor hagynom kell hogy végleg elsétáljon.

azt hiszem most elvesztettem egy barátot is.

a nagy mackó kórházba került. nagyon beteg. félek hogy elveszítem örökre. de már gyógyul. remélem.

vörösebb vagyok mint valaha.

és nagyon egyedül vagyok.

holnap van a születésnapom.

egy korszak megint lezárult.

felnőttebb vagyok?

amúgy este szétesős buláj.

falafel kobold. de majd talán egy tópart kell hozzá. azt hiszem.

nem vagyok jól. 

.we gotta fight for this love.

(nemtetsztetőszene.deaszövegalényeg.)

jó volt a mai este. mélypontba beülni a beteg lakótársammal, jaffás sört iszogatni és dumálgatni. unatkozik. nézegetjük a hímneműeket. egymínuszegyre vezetek. jó érezni hogy nőnemű vagyok. hogy észrevesznek. érezni ahogy beszkennelnek. kicsit jobb. kicsit rosszabb. mert csak ő nem néz rám úgy. ezvan. ezen is túl kell tennem magam. csak érdemes játszanom a tűzzel? hol van az a bizonyos határ? hogy ezt elviselem vagy nem. hogy ez elég nekem vagy nem? csak az a baj hogy én többet érzek iránta. és képtelen lennék helyzeteket kihasználni. az nem az én műfajom. csak meddig tudok élni ezzel? miért nem tud másképp rám nézni? miért vagyunk akkor mi együtt? miért van akkor velem még? vagy másra vár és én addig vagyok csak? de miért játszik akkor velem? neki ez miért jó? sosem gondoltam hogy ez lesz. hiszen amikor megismertem nem gondoltam hogy ebből valami is lesz. a diktátor is megmondta nekem hogy felejtésnek tökéletes..de amikor együtt ittunk nálam ráébredtem hogy ő más. és nekem nemcsak arra kell. sőt. megkedveltem. és azóta folyton csak megkedvelem. de ez az én bajom. nem szabadott volna hagynom hogy a rózsaszín köd ellepjen, hinnem hogy ő más lesz. mert nekem ő különleges. de én nem vagyok az neki. csak nekem ő kell. de vajon fordítva is így van?

Tudod a szó el száll, de a tüske benned marad
aztán csak napokig kaparod a falat
pedig nem úgy van, nem gondoltam komolyan
te már csak azon vagy, hogy miként, hogy hogyan.
Lehetne vissza meg ugyan úgy csinálni,
mint ha nem történt volna semmi vagy bármi
ha nincsen bajunk, majd magunknak csinálunk
egymásnak háttal jó éjt kívánunk.

Én nem úgy gondoltam, mint ő
én csak másképp láttam.
Még egyszer nem fordul elő
na persze úgy megbántam.

Te mutattad, mondtad én meg nem figyeltem
ha neked volt igazad, én irigyeltem.
Ha hangosan mondjuk, attól hülyeség marad
én hátrébb állok, te is fogd vissza magad.
Mert mindig van lejjebb, pedig az elején
hogy mondtuk még, hogy tényleg, hogy te meg én
nem leszünk úgy, ahogy nem akarunk lenni
csak lehet, hogy úgy is kellett volna tenni.

Én nem úgy gondoltam, mint ő
én csak másképp láttam.
Még egyszer nem fordul elő
na persze úgy megbántam.

Én nem úgy gondoltam, mint ő…

Most meg mindent megadnék, nem lenne túl nagy ár
de hát az ember olyan, hogy elunja már.
Túl lett kicsit játszva, legyen szent a béke
én meg fehér zászlóval jövök majd a hétvégére.

Én nem úgy gondoltam, mint ő
én csak másképp láttam.
Még egyszer nem fordul elő
na persze úgy megbántam.

.én másképp látom.

fish!ésvadfruttik.

éjszakaijárat.dunafölöttkinézniazablakonésrágondolni.amikormegcsókoltahídközepén.

miértnincsmostmellettem?

manóvagyokmég?

rájöttem arra hogy tök szarul kezelem a dolgokat. ha vmi nem stimmel rögtön az arcomra van írva. nagyon nem kéne. mostantól el kell rejtenem ha valami bánt. mert megijesztem. és ő úgysem mond semmit. csak rosszul látom a helyzetet... nekem is magamban kéne tartanom a gondolataimat. és csak egy mosolyt kell erőltetnem az arcomra. nem szabad látnia ha fáj vmi. és így talán könnyebb lesz mindkettőnknek. legalábbis neki. és az végeredményül nekem is jó, nem?

.the show must go on.