hogy képes valaki ennyire feszegetni a határokat? az élet most valahogy nem jön össze. hatalmas érzéke van hozzá hogy akkor hagyjon magamra amikor tényleg szükségem lenne rá hogy mellettem legyen. de nem. akkor húzza fel a cipőjét, akkor van szüksége alvásra amikor nekem szükségem lenne rá. csakhogy megöleljen, hogy tudjam hogy vigyáz rám. de valószínüleg azért nincs ilyenkor mellettem mert nem tudja ezt megadni nekem. nem bízik bennem. egyszer hibáztam és ezekután már csak azt fogom hallgatni. nekem nem lehetnek már hímnemű barátaim. nem lehetek velük. nem tudok neki többet adni. nem tudok neki mindent megadni. nem tudok neki megfelelni. és érzem folyamatosan ahogyan távolodunk egymástól. hiába próbálkozom. mintha taszigálna hogy végre kövess el valami hibát. hogy teljesen végem legyen. hogy ténylegesen a padlóra küldjön. de én mentem bele. én akartam. azt várja hogy mikor mondjam ki hogy elég volt? miért feszegeti a határaimat? miért tesz próbára? ő ezt nem érzi? nem érzi hogy nekem ez így nem jó? mintha feladnék érte mindent. még önmagamat is. és nem érzi hogy fáj hogy én nem kapok belőle semmit? ő mindent akar belőlem, de én semmit sem kaphatok. már megint megint nem hisznek bennem. sose bíznak bennem. pont bennem. aki annyira őszinte próbál lenni. mindig is arra törekedtem hogy korrekt legyek. velem mikor voltak? mindent beleadok hogy működjön. de mások miért nem képesek erre? de mosolyognom kell. tettetni hogy minden rendben. de közben pedig elveszítem magam. de érte beáldoznám magam. csak miért nem kaphatok érte valamit? egy mosolyt, egy ölelést, egy pofont. csak érezzem hogy számítok valamit. de nem. semmit sem kapok. mert nem jelentek semmit. csak nehéz ezt feldolgozni. az én szemembe nem lehet semmit sem elmondani. még azt sem lehetett hogy vége. miért nézek félve már a telefonra, a monitorra? ennyire kell hogy fájjon? ennyire kell éreznem hogy kell de mégsem mert nem vagyok már önmagam? nem veszi észre hogy én mellette állok ha kellek? ha látom rajta hogy szüksége van valakire akkor én szó nélkül mellette vagyok? de ezt kell tenni. mert szeretem. de ő ezt miért nem teszi meg értem. mert nem azt érzi mint én. mindig magamrahagy. miért nem látja? már nem vagyok képes megállni a saját lábamon ha nincs mellettem? tudnom kell hogy még képes vagyok-e rá. nem bírom elviselni hogy a szeretet legkisebb jelét sem mutatja ki. egyáltalán semmilyen érzelem jelét. semmit. semmire sem méltat. miért teszi ezt velem? miért nem képes nyílt lenni, miért nem képes szeretni? miért érzem úgy hogy idegen számomra. lassan 5 hónapja szerelmes vagyok egy idegenbe. de csak mosolyognom kell, tettetni hogy minden rendben mert jobb szeretni egy idegent, minthogy elengedjem és összetörjek és szeressek egy álmot. hol van az hogy már nem bírom és vége? miért nem tesz semmit?
miért nem enged magához közel?
miért érzem azt hogy széthullik az életem?
