i need you...
...milyen érzés lehet?
Ezzel ébredni minden reggel.
Te kibírnád?
Felkelsz és élsz tovább.
Kávét iszol. Rágyújtasz egy cigire.
Bármit is csinálsz, bármilyen szörnyűt, fájdalmasat, meg van az értelme.
Nincs olyan ember, aki rossznak tartja magát.
De a lelkiismereted nem alszik.
És mi van, ha fogod a múltat, és beteszed a pincébe.
Bezárod, és soha többet nem mész le oda.
Én ezt csinálom.
Aztán találkozol valakivel, és szeretnéd odaadni neki a kulcsot, mondván, nyisdd ki, lépj be.
De nem lehet, mert a pince sötét.
Tele démonokkal.
És ha bárki látná milyen csúf...
Annyira szeretném feltárni az ajtót,beengedni a fényt, kiszellőztetni.
Bár foghatnék egy nagy radírt, és kitörölhetnék mindent.
Kezdve önmagammal.
Az a helyzet...
hogy nem tudom.
Nincs kulcs.
Lentragadok a pincében.
szenvedek. magány. egyedül vagyok a démonjaimmal. nincs velem. már átérzem azt amikor nem tudsz aludni. mert érzed hogy valami nincs jól. hogy valami nagyon hiányzik, de nincs senki aki megadhatná neked azt a valamit. hogy fájok. remegek. rázkódok a sírástól. de nincs itt hogy átkaroljon. bár úgysem értene meg. mert még én sem értem magamat. csak kicsit megnyugtatna. hív az éjszaka. úgy belevetném magamat. hogy egy kicsit is érezzem hogy kellek valakinek. hogy tartozok valakihez. de csak fájdalmat szülne. mindenkinek. nem süllyedhetek vissza. össze kell szednem magamat. de egyedül vagyok. nem látom magam előtt a célt. hogy mit, miért tegyek. hol vagyok? a távolság felemészt. nem látlak. foglak-e valaha is? úgy igazából. vagy csak egy délibáb az egész. egy hatalmas nagy kamu? az az érzések, kételyek között fuldoklom. mert nem tudom hogy mi történik. hogy hogyan állíthanám meg ezt az egészet? nem akarok sodródni az árral. nem akarom elveszíteni. a karjába akarok kapaszkodni. húzzál ki! miért nem vigyázol rám? eltaszítom pedig pont az ellenkezőjét akarom. hol van a logika? hol van az eszem? miért nem érzed azt amit én? hogy nélküled nem jó? miért csak én szenvedek az ürességtől? a hiánytól. te miért nem érzed? miért nem érzel semmit? miért hagyod hogy elengedjelek? miért nem nyúlsz utánam? miért hagyod ezt az egészet elúszni? miért hagyod feladjam lassacskán? és nem kapok válaszokat...bezárt ajtón dörömbölök. meddig érdemes próbálkozni? meddig érdemes kínozni magam? meddig? miért? hova jutunk így? miért fáj a szeretet? nem boldognak kéne lennem? miért más az én tündérmesém? miért van tele ennyi könnyel? miért nem működik? miért fáj ennyire? miért keresem a hibákat magamban, benned, bennünk? miért azt érzem hogy csak egy valaki vagyok és nem ő? felejtést akartam. hogy segíts felejteni. de nem adtad meg. most majd keresnem kell mást akivel téged is el kell felejtenem? üresség. kusza gondolatok. kérdések. álmatlanság. és ez így nincs jól. felejteni kell...így vagy úgy...de felejteni kell...kiűríteni a fejet, kitakarítani a szívet. J.W. segíts...és száll a füst a sötétben...
miért?
