ez a hét jó volt. fárasztó, idegesítő, idegörlő, de kaptam válaszokat. és ez most jó. kicsit dohogok még, de valamelyest sikerült lenyugodnom. egy egész hét kobolddal. azt hiszem közelebb kerültünk egymáshoz. szeret. én is őt. ilyen a szerelem. minden kis hibájával együtt szeretem. apróságokkal ki tud készíteni, én is őt a hülyeségeimmel. de amikor odabújok hozzá minden jobb lesz. mert tudom hogy ott van mellettem. mintha megnyílt volna kicsit. akaratlanul is tud fájdalmat okozni. de ez az én kíváncsiságom miatt van. ő nem akar tudni a múltamról. én tudni akarok az övéről. csak néha olyan dolgok derülnek ki amik fájnak. de fel kell őket dolgozni. rég volt hogy annyira akartam hogy a másiknak minden jó legyen. és ott a bizonytalanság hogy vajon jó-e? mert honnan is tudhatnám. és mindig elbizonytalanodok. folyamatosan ott motoszkál bennem hogy tudok-e tökéletes lenni? vagyis majdnem tökéletes. mert elég nehéz. hosszú idő óta nála érzem először azt hogy én akarom. az egészet. egy normális kapcsolatot. úgy mindenestül. bár a sapijával nem tudok megbarátkozni. de túlteszem rajta magam. és azon is hogy az ő múltja sem makulátlan. hiszen mi jogom lenne pont nekem ezt felróni neki? ő így jó. csak a szuper megfelelési kényszeremet kéne lelőni. de majd kinövöm. vagy lelövöm. addig meg örömködöm hogy szeret. meghogy velem akar lenni. mert én úgy kellek neki ahogy vagyok. vagyis remélem. és úgy őszintén szeretem. mert csak vele tudom elképzelni az életet.
everything comes naturally when you with me baby...'cause you're the thunder and i'm the lighting..
my heart is beating like a jungle drum...^^
