össze vagyok zavarodva. velem valami nagyon nagy baj van. ma szimplában voltam lányokkal. söröztünk. hívtam koboldot is. nem jött el. hiányzik. már kezdek képzelődni is. előadáson ülök és érzem az illatát. beteges. de jó érzés. mégha csak egy kicsit is azt érezhetem hogy mellettem van. tudom őrültség. és igen ez van. valószínüleg hülyeséget csinálok. fél a múltamtól, fél tőlem. nem vagyok szent. sosem voltam az. nem is vagyok. és valószínüleg sosem leszek az. akk nem lennék önmagam. nem mintha tisztában lennék hogy ki is vagyok. csak ismerkedem még magammal. egy ideig nem voltunk jó viszonyban. kobold meg jó. és ez már természetellenes. én mindig is a rosszfiúkat vonzottam. vagy én vonzódtam a rosszfiúkhoz. de félek hogy a mostani énem nem felel meg az elvárásoknak. hogy nem tudok elég jó lenni koboldnak. folyamatosan változunk. és valszeg akaratlanul is hatunk egymásra. jó hatással van rám. de ez azt jelenti hogy akkor én rossz hatással vagyok rá?
a lányok azt mondták hogy egy túl komoly pasit nem tudnak elképzelni mellettem. valaki olyan kell szerintük mellém aki intelligens, humoros és ugyanolyan idióta mint én. élvezze az életet mint én, mosolyogjon annyit mint én és lehessen partyzni vele mint velem.
ma is beszélgettem vele kicsit komolyabban. féltékeny lenne? talán.
de jó vele. és nekem ennyi elég.
egy kobold és egy manó.
ennyi lenne a képlet?
love=fear?
?
i am yours now.
