tegnap este. nagyfejűnél voltam. ő is így hív engem. hónapok óta nem láttam. 1 éve még együtt voltunk. újra felvitt a megszokott helyünkre, egy 10emeletes tetejére, ahonnan látod az egész várost. gyönyörű volt. mintha visszarepültünk volna egy évet. ugyanott, ugyanakkor, de már két teljesen más ember. amikor vele voltam még egy szőke, gimis lány voltam. mára vörös egyetemista lettem. meg is jegyezte. és beszélgettünk. megölelgetett. majd közölte velem hogy nem tudott teljesen elfelejteni és szeret még. én már rég túlléptem rajta. elcseszte. ennyi volt. nálam nincs második esély. nem éri meg.
kobolddal összefutottam még utána. szétfagytam. legyen már vége a télnek. ő számomra egy nagy kérdőjel. pajti rákérdezett hogy akkor mi van köztünk. jó kérdés. magam sem tudom. sose került szóba köztünk ez. pajti annyit mondott hogy "most is egy bál kell hogy végre kijelentsd hogy együtt vagytok?". hát nem kéne egy bál. csak azt kéne tudnom hogy ő mit akar. én nem hozom szóba. sőt néha úgy érzem hogy csak lefárasztom. és sok vagyok. kicsit lehet hogy szüneteltetni kéne a beszélgetéseket? megőrülnék közben tudom. de nem tudok kitalálni semmit. nem tudom mi lenne a jó. most úgy sem találkozunk egy jó ideig. dolgozni is fog. hiányozni fog. hiányzol. és szívás hogy ez ellen nem tudok mit tenni. visszafogom majd magam. majd elterelem a gondolataimat róla. amúgy falafel.
let me light up the sky. light it up for you.
