alkoholtündér - kislány a nagyvilágban :]

kitépem a szívemből. elég volt. túl sok már ez nekem. minden beszélgetésünk után sírni. reszketni. nem törődik velem. nem számítok neki. nem szeret. és eljött az a pont, hogyha teljesen józan ésszel gondolkodom akkor ki kell lépnem ebből a kapcsolatból. mert kihasznál érzelmileg. mert tönkretesz...hát megkapja amit akar: szabadságot. magányt. megkönnyebbülést. őt. de akkor miért kellett velem játszania? tettetni azt, amit sosem érzett, gondolt. egyszer azt mondta, hogy az interneten élem az életem. nem hinném. én csak azt akartam, hogy érezze, hogy nekem csak ő létezik. azt akartam, hogy mindenki tudja. de szerinte hülye vagyok. de az az igazság ha nem lenne az internet nem is beszélnénk. nem vagyok annyira sem fontos hogy szakítson rám időt. hogy csak megöleljen. szigorú időbeosztás van, fáradt, stressz, blablabla. kamu. én mindig szorítottam neki időt. ha kellett lemondtam a baráti, családi találkákat. mindent megtettem hogy legalább heti 1-2 alkalommal lássam. hiszen a köztünk lévő negyed órás távolság áthidalhatatlan. elég volt, hogy feladjak érte mindent. hogy beleadjak mindent, hogy neki jó legyen. de ő mikor gondolt rám? amikor a "gyerekkori ismerőssel" találkozgat? amikor a haverokkal elmegyünk biliárdozni és hajnalig mulatozunk? amikor a számomra fontos dolgokról elfeledkezik? az évfordulóról? az ígéretekről? rám sosincs idő, energia... nem leszek sosem elég fontos. és belefáradtam. ennél nekem több kell. érezni akarom hogy fontos vagyok és hogy szeretnek. de úgy néz ki ezt nem érdemlem meg...büntetni kell azért mert szeretem. elég volt. nem bírok több bántást elviselni. nem tudok több hazugságot elviselni. nem bírom tovább. hát én is legyek olyan mint ő?