még most sem tudok úgy lefeküdni, hogy ne gondoljak rá...már tudok porlevesen kívül mást is enni (keksz...^^)... nem mondom hogy jól vagyok. de jobban az biztos. bár mikor tegnap elolvastam a tőle kapott smseket..."részeg vagyok de azt így is érzem hogy nem volt jó nélküled" vagy éppen "nekem kellesz"....1 hónap alatt hogy változott meg a világ? mi változott meg benned hogy azt mondd "nem kellesz", "jobb ha nem vagyunk együtt"? mintha pofon vágtak volna...egyszer amikor kellettem és egyszer amikor már nem. próbálom elterelni róla a gondolataimat. mert vagy dühös leszek vagy mélységesen szomorú...
a barátaim mellettem állnak. ha látják hogy épp megint kezdenék melankóliába zuhanni visszarántanak. azt mondják nem illik hozzám a szomorúság. így egyre többet mosolygok. hála nekik, nektek. köszönöm.
és az egóm is kezd helyrejönni. mintha lekapták volna rólam a "foglalt" táblát...hihetetlen...de én még nem tudom hogy mit akarok. de tudom egy kávéba nem lehet belehalni. főleg egy koffeinfüggőnek.
még a zh-kat és a vizsgaidőszakot is elviselem. a tanulás miatt nincs sok időm rá gondolni. és mivel mostanság nem tudok aludni így éjszaka is bújhatom a könyveket. végülis pozitívan jövök ki az egész helyzetből...(?!)
még nem tudni hogy mit változtatott meg bennem ez az egész. de valami biztos történt. a jövőben majd kiderül...
mert amikor nekem még, akkor már neked elég...
